Nagyközség története

Vaskút

Vaskút Bács-Kiskun megyében, a bácskai löszhátság nyugati részében található. Bajától 7 km-re délkeletre fekszik, alig 20 km-re a déli országhatártól. Vaskút kedvező természeti adottságainak köszönheti, hogy évezredes település.

A község nevének eredetére nézve két magyarázat is van. A második szótag - kút vagy kut - mindkét esetben a kör alakú földvárra utalna. A Vas első szótagot a régebbi elmélet a Bács névre vezeti vissza, míg a legújabb etimológiai magyarázat az Avar-napisten rövidülésének tekinti.

A község nevével először 1400-ban találkozunk Bachuta formájában, egy okiratban, amely arról tanúskodik, hogy a bácskai káptalan Töttös Lászlót újból beiktatja birodalmába. 1406-ban már Bácskut- ként említi egy bajai vásárról készített feljegyzés.

Török defterek említik a bajai náhijében 1580-ban és 1590-ben, mindig 28 adózó házzal. A lakók többsége szerb, ugyanis a töröktől visszafoglalt, elnéptelenedett Esztergomba és környékére induló telepítések iratanyagában szerepelt a község, mint ahonnan a szerb lakosság elköltözne az északi területekre. A felszabadító háborúk után a bajai uradalmat visszakapó Czobor család összeírásában, 1724-ben Baskut puszta-ként szerepel. A Grassalkovich család tulajdonába kerül a XVIII- dik század közepén, önálló község lesz, németeket telepit ide a földesúr. Az újjáépülő, betelepült falu mérnökien tervezett, széles utcás, rendezett arculatát a mai napig megtartotta.

Az első világháborúban 234 vaskúti halt meg. Emléküket a községháza előtti emlékmű, a temetőben a hősök sírja őrzi. A temető fő útjai mellett gesztenyefákat ültettek, melyek törzsére az elesett katona nevét és halálának idejét jelző táblát erősítettek: a fák most is állnak, de napjainkban a táblákból már csak néhány látható. A háború után Bácska nagy része szerb megszállás alá került, amely alól a falu 1921. augusztus 21-én szabadult fel.

A második világháborúig a falu több mint 90%-a sváb volt. A világháború után két transzporttal a vaskúti svábok 60%--át kitelepítették Németországba. 1945 januárjában kb. 160 németet vittek a Szovjetunióba kényszermunkára, köztük nőket is. A svábok helyére érkeztek délvidéki menekültek, magyarországi nincstelen magyarok (Mezőtúr, Sarkad 82 család), bukovinai székelyek és moldvai csángók. (73 család, 325 fő). Az utóbbiakat 1941-1942-ben telepítette a kormány a délvidékre. Nem menekültek a többi székellyel a Dunántúlra, hanem internáló táborba kerültek 1944 őszén, majd a jugoszláv hatóságok 1945 elején kiutasították őket. 1947-ben a szlovák-magyar lakosságcsere egyezménynek nevezett szerződés következtében felvidéki magyarok is érkeztek (83 család).

Bár a német kitelepítetteket a német állam kárpótolta, és így megteremthették egzisztenciájukat, de tartották a kapcsolatot Magyarországgal, anyagilag segítették szülőfalujukat, amikor lehetett, haza látogattak, sőt a rendszerváltás után néhányan ideiglenesen vagy véglegesen vissza is települtek Vaskútra.

A falu műemlékei közül a Kálvária-kápolna érdemel figyelmet, mely 1825-ben épült. A Kálvária stáció képeit Udvardi Erzsébet festőművész késztette.

Vaskút legjelentősebb épülete a katolikus templom, melyet 1781 júliusában szenteltek fel. Előtte is állt már itt templom, ez 1759-ben épült. A templom alapkövét a főoltár mögött
helyezték el, melyen a következő szöveg olvasható: " Gróf Grassalkovich építette a templomot és a Szentháromság tiszteletére ajánlja ".

A Vaskút községet érintő nagy újkori népvándorlás 50-ik évfordulójára, 1995-ben a Megbékélést szimbolizáló emlékművet állítottak a falu központjába. Több házon emléktáblák is őrzik, a régi lakójának emlékét. A nemzetiségek jellegzetes emlékei még a templomkertben felállított Székely kapu, és a felvidékiek Harang tornya. A falu jellegzetes régi építményei még a Polgármesteri Hivatal, az Aradi utcában lévő Malom épülete, a Temető utcában lévő régi házacskák.

Történelmi nevezetességek közé tartozik, Vaskút határában még ma is látható, az Ujkőkorban is már létező halmok és a földvár. 1868. Június 12-13-15-i ásatásoknál 13 halom volt még és a "Gyűrű" vár. A községet először Bachkuta néven emlegették, a későbbiek folyamán Batskuta, Batta, majd Bácskuta, Baskut, vagy törökösen Bacsküz néven fordul elő a történelemben. A Baja-Garai országuttól keletre, Vaskút községtől déli irányban lévő (lassan már eltűnő) több halom arra enged következtetni, hogy e hely már a szarmata-jazyg korban lakott hely, valamint a halmok mellett fekvő földvár jelentős stratégiai pont lehetett. A régi település jellegét legszembetűnőbben Kőhegyi Mihály - Vörös Gabriella " A Vaskúti halmok és a földvár" Kutatástörténet és anyagközlés c. feldolgozás bizonyítja.

Az eddig felsorolt leletek bizonyítják községünk régi települési jellegét. Az ismertetett halmok és földvár műemléki értéke nincs megfelelően értékelve, sőt semminemű védelmet nem élvez. Azóta a halmok három darabra csökkentek, földvár is kisebb lett az idő múlásával.

A település nemzetközi kapcsolatai történelmi hagyományainak megfelelően alakultak. Testvérvárosi kapcsolatok két németországi várossal (Mutlangen, Türkheim) vannak 1992, illetve az erdélyi Gyimesközéplokkal 1994 óta, és Nagypakával 1999-óta. A helyi német nemzetiségi/sváb/ hagyományok reprezentánsai az országosan elismert Német Nemzetiségi Tánccsoport és a "Kraul Antal" Fúvós Egyesület, bármikor örömmel szórakoztatják a községbe érkező vendégeket.

Eseményeink, eseménynaptár

2024-05-01
Helyszín: Vaskút Nagyközség
h k s c p s v
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31